Pokolitika - a Karenfe Ügy

Panoptikumba illő mozdulatlansággal, biliárdgolyó nagyságú szemekkel és powertape-el rögzített állal nézem a filmet. Kezem messze nem keresi a távirányító pause parancsát,  pislantani sem merek (egyik értelemben sem). Csak falom a képeket, az írott és az elhangzott információkat, agyam többmagos üzemmódban dolgozza fel az új ismereteket.

Armin Valheicht  lenyűgöző hitelességgel meséli el filmjében egy leáldozott (?) kor megtört politikusának rendkívüli történetét:

Jakob Karenfe-t, még az akkori NDK-s Német Szocialista Egységpárt egyik vezető politikusát  1983-ban az ítélőbíróság 4 év letöltendő szabadságvesztésre ítélte sikkasztásban (ma már csak hűtlen vagyonkezelés) és zsarolásban (szervezett bűnőzés) való bűnrészességért. Karenfe ezen a tárgyaláson bűnösnek vallotta magát.

Négy kemény hét eltelte után jogi viszonylatban meglepően gyorsnak mondható és lezajló perújrafelvétel során a végső tárgyaláson Karenfe-t a bíróság felmentette. Ekkor érdekes módon az NSZEP politikusa mindent tagadott, és láss csodát, hiphop kint találta magát a kalitkából teletömött zsebbel. Vajon mitől gondolta meg magát? De itt még nincs vége a sztorinak.

1983 őszén következett be a tragédia, amiről heteken át hangos volt a nyugati (a keletnyugati, meg a nyugatkeleti és a keletkeleti) sajtó. Karenfe egy novemberi reggelen besétált a munkahelyére, az NSZEP épületébe, és 7 embert mészárolt le egy géppuskával.A kollegális írtást követően az utcára vonult, és a "Freiheit oder Hölle!" ("Szabadság vagy pokol!") jelmondatot többször kiáltva fejbelőtte magát.
 

A film megdöbbentő bizonyítékokat tár elénk "A Párt" és az igazságügyi szervek beltenyészetű, korrupt szimbiózisáról, ami hosszú évtizetekig mérgezte az elkövetkező egységes Németország hajdani keleti oldalának "demokratikus" életét.

És hogy miért nem találunk bőszen guglizva eredményt "Jakob Karenfe", "Armin Valheicht", "1983" és "mészárlás" szavak kombinációjára? Mert nem létezik, nincs, nem történt meg. Csak a képzeletemben, ahol egy szó pattog, mint a televíziós videójátékok ősében a pixeles fallabda: aktuális. Mert van pénz, van politika, van állampolgár, van ország. De van-e becsület, lelkiismeret, elhivatottság, őszinteség...?

Csak a képzeletemben, ahol egy szó pattog...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.