Do - hányinger
2009.10.20. 13:00
Vagyok, aki vagyok. Ha úgy tetszik, felcimkézett tömegcikk, kategorizált élőlény: autós, motoros, diszkós, deszkás, gamer, alter stb... De lehetek dohányos vagy nem dohányos. És én büszkén pingálom vastag alkoholos filctollal a pólómon gyűrődő öntapadós vinyettára: " Edömér, NEM DOHÁNYOS ". Na jó, az Edömérre annyira nem vagyok büszke.
Mivel van egy önkéntesen felragasztott bilétám, vannak jogaim és kötelességeim. Vegyük először, mik a vállalt feladataim: nem dohányzom, nem ülök dohányzó asztalhoz, nem kérek cigit és tüzet senkitől.
Jogaim? Nem vagyok köteles beszívni mások dohányfüstjét. Ezt nem mindig sikerül betartanom. Nagyon röstellem magam, amiért mások drága nikotinfelhőjét sunyi módon és büntetlenül ellopom. Nyíltan és pofátlanul eltulajdonítom akár fényes nappal! Be kell ezt vallanom, mert nem tudok így tovább élni.
Módszerem az, hogy elhagyva a tömegközlekedési eszköz fedélzetét, kifigyelem, melyik fajtabéli kezd rutinszerű mozdulatokba egy frissítő koporsószeg elfüstöléséért. Beérvén az aluljáró büdös és sötét testnyílásába már lélegzetvisszavojtva várom, mikor "csenhetem el" reggeli dózisomat. Levegő benntart, lépés gyorsít, áldozat figyel. Minden idegszálam izzik, hogy vegetatív idegrendszerem feladatával ellentétben a kiadott parancsot meg ne szegjem: benntart és nem kipuffog...főleg nem bepuffog. És vége, megelőzöm a vírusgazdát, kiérek a fényre az alagút végén (ez most a valódi alagút), és szívok egy rohadt nagyott a kemény oxigénből, ami jól megérdemelt jutalmam. Na ekkor kapom egy másik fajtaazonos példánytól a tömör szmoglabdát, amit azonnal légzőrendszerrel gyönyörűen leveszek, majd egy gyors kiértékelést követően undorodva és harákolva köpök. Mert nekem nem kell, rákfene, hányinger, fulladás. Köpök rá, köpök miatta, köpök felé.
És mi egyebet tudok tenni? Betiltom, karanténba zárom, feljelentem, fejbevágom egy összecsavart világatlasszal. Akkor meg én vagyok a tobakkoista... inkább javaslok: az utcai dohányzás bizonyos közlekedési képződmények esetében legyen korlátozva!
Ne gyújts rá megállóban, aluljáróban ill. abból ki-be haladva, lépcsőn, szűk gyalogos helyen - itt elég ha, nem szívsz bele. Jelmondatom: Te dohányzol, légy szíves, akkor menj Te arrébb! Nem valami frappáns, de így legalább nem sértődik meg mindenki. Vegyünk egy nagy lélegzetet és gondoljuk át...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
