Klímarket

 

Mellkasomra minden egyes lélegzetvételkor sújtólégszerű nyomás nehezedik, járásom akár a súlytalanságban belassult asztronautáé, ki gyermekded ábrázattal csodálkozik rá az univerzum távoli fényeire...

 

Rohadt meleg van! Próbálok eljutni a parkoló sugárzó, nyúlós aszfaltján a "piac felett uralkodó objektum" (szupermarket) bejáratához. Néhány mikron cipőtalp-kopás után elérem hőn (szószerint) áhított célomat. És ekkor vág arcon, nyakon, fül-orr-gégén a fagyos hegyilevegő, melynek brutálisan alacsony celziuszát valószínűleg egy importált jeti állítja be két citromos jegestea elfogyasztása közben.

 

Elhaladva a kasszákban vígan tapsikoló fókák mellett valamelyest enyhül a trauma, amit a 10-12 °C fokos hirtelen lehülés okoz reszkető sejtfalaimban. Karom csengő fémes koppanással ütközik a krómkapu korlátjának, ügyet se vetek rá, kemény vagyok. Lelkesedésem akkor hagy alább, amikor a hűtőtt áruk részlegéhez érkezem. Lépésről lépésre érzem, ahogy nehezednek el lábaim és egyre kötnek bele a recsegő talajba. De nem adom fel, lépek, immáron letört térdeimen botladozom tovább...és vége. Mozdulatlanul mutatok a mangalica termékeke felé. Ekkor hangzik el a szekuriti zárómondata: "Pékárukhoz vissza, bébi!"

 

 

 

Lassan felolvadva a sütőkemencék felől érkező langyos fuvallatban, képbe kerülök és felteszem magamnak a kérdést: Miért szükséges ennyire lehűteni a levegőt, mikor pár fok differencia is elég lenne nekünk, vásárlóknak? És a quadra-okta-gamma pack csomagolások mellett elhaladva hasít belém a felismerés, mint másnapos rezidensbe a gyakorlószike:  a hűtés nem a mi  - vásárlók - komfortunkat szolgálja, hanem az árusított termékek megfelelő hőfokát hivatott biztosítani! Rögtön meg is nézem egy tejtégla oldalát, azt írja: "24 °C alatt tárolható.", vagy egy közismert példa: "Hűvös, száraz helyen tárolandó!".(Gyors számítás: ha kint 33 °C van, benn 23 °C, akkor az kapásból 10 °C lehűlést eredményez.)

 

Köszönöm szépen a törődést, de én jobban örülnék, ha nem a rólam lepattanó sarki huzat hűtené a pasztőrtejet! Az árut kell a megfelelő hőmérsékleten tartani, nem a gondolkodó-nézelődő fogyasztót, elvégre a jószág van értünk, nem mi értük! ( Bár ez utóbbi már vagy 30-40 éve egyre intenzívebben megborulni látszik...) Végül egy klasszikus vicc csattanója nagybevásárláshoz: Tudom, sapka, sál!