Nyomott városi

Színes vagy monokróm, kicsi vagy közepes, fényes vagy matt. Mindenesetre ingyen van és sooook van belőle! Adjá' ! Elveszed, megnézed/nem nézed meg, elrakod (nem hiszem) ééés kidobod. Ennyi. A termékéletciklus végső fázisa.

Aki nem jött még rá, Egri János megnyugtató félmosollyal közli a várvavárt információt,  (s mivel ez így van, nem nyertél semmit): szórólap. Ez a helyes megfejtés.

Kétféle rohanó-közlekedő ember van: az egyik szánalomból elveszi a szórólapot és azzal a lendülettel (vagy a papír tanulmányozása után) a kukába hajítja. A másik azonnal letilt, kösz nem kell, mert mi a ráknak! Elenyésző hányadot képez az, aki ténylegesen magáért az információért (kb. zéró, tisztelet a kivételnek) "veszi a lapot".

                                              Te veszed a lapot?

Tekerjük vissza és lassítsuk le a folyamatot! Adott egy osztogató lány/fiú, aki ezért fizetést kap. Van még a sok nyomott papírszelet, amit a reklámozni kívánó vállalkozás saját költségen állított elő. Jön a gazdaszervezet és mit csinál? (Az elutasító típus itt alapból nem képezi a folyamat részét.) Nem tesz mást, minthogy egy minimális energiabefektetéssel egy addig csak cégköltséget jelentő valamiből szemetet kreál. Így növelvén tovább a belvárosi szemétvolument. Sok kicsi sokra megy. A szemétszállítást ki fizeti? A szemételvitelhez szükséges többletüzemanyagot ki fizeti? A feldolgozáshoz/tároláshoz szükséges erőforrásokat ki fizeti? És még csak nem is szelektív hulladékként kerül a lomtárolóba...

Optimalizáció szót említem és pont. Nincs konklúzió, a feltett kérdésekre gondolom, tudjuk a választ. Energia... kikapcs.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.